Trianon hangjegyekben – a legnagyobbak nem irredenta nótákban jelenítették meg a traumát

A trianoni döntés számos nyomot hagyott a néplélekben, az országvesztés a használati tárgyakon vagy a népművészetben is megjelent, és persze az alkotóművészek is kivették a részüket a trauma feldolgozásából. A zeneművészetben is pontosan lekövethetők Trianon nyomai, ezekről Dalos Anna zenetörténészt, a BTK Zenetudományi Intézet tudományos főmunkatársát kérdeztük.

A hazai zeneművészet és Trianon metszete három alkotó művészetében mutatható ki a legerősebben: ők Bartók Béla, Kodály Zoltán és Dohnányi Ernő. Mindhárman aktív és már európai szinten elismert képviselői voltak a magyar zeneművészetnek a békediktátumot megelőző években és azt követően is, és egymáshoz is volt közük: közösen dolgoztak a zeneélet és a zeneakadémiai oktatás átalakításán. Ráadásul személyükben három olyan alkotóról van szó, akiket személyesen is érintett a trianoni döntés, mert ezer szállal kötődtek az elcsatolt területekhez.

Dohnányi Pozsonyban született és nőtt fel, Bartók az erdélyi Nagyszentmiklóson született, de szintén Pozsonyban töltötte gyermekkora jelentős részét, Kodály pedig Galántán és Nagyszombatban gyermekeskedett. 1920 után Bartók édesanyja csehszlovák állampolgár lett, Dohnányi és Kodály családja pedig áttelepült Magyarországra

– meséli Dalos Anna az alkotókról, akik aztán több műben is feldolgozták a békediktátum hatásait. Az azonban, hogy milyen szemléletben, milyen érzelmi háttérből születtek ezek a művek, különbözik a három alkotónál.

Dohnányi esetében például A vajda tornya című operát (1915–1922) már a kortársak is irredenta műként jellemezték – székely történelmi tárgyú a librettó, a Kőmíves Kelemen-ballada átdolgozása. De a Ruralia Hungarica című zenekari mű (1923–1924) is Dohnányi nemzeti érdeklődését reprezentálja: ebben olyan magyar népdalokat dolgoz fel, amelyek a Bartók és Kodály közreadta Erdélyi magyarság. Népdalok című kötetben jelentek meg nem sokkal korábban, 1923-ban.

Dalos kiemeli, hogy már a Dohnányit megihlető gyűjtemény is a Trianon-trauma tipikus terméke: Bartók és Kodály számára egyértelmű volt, hogy egy ilyen kiadványban – ami első közös tudományos népdalközreadásuk volt – bemutassák Erdély gazdag magyar népzenéjét. Mindkét zeneszerző hangsúlyozta írásaiban – különösképpen azokban, amelyek angol, francia,

Cikk forrása

Ugyanabból a kategóriából származó cikkek:

    Nincs