Fekete lyuk és hazugság
Az elmúlt hónapok alaphangját az újonnan hivatalba lépő pénzügyminiszter, Rachel Reeves adta meg, amikor is a kormányváltás után pár héttel egyenesen hazudozással vádolta meg elődjét, a konzervatív Jeremy Huntot. Reeves állítása szerint a költségvetésen mintegy amit az előző kormány bizonyos költségvetési tételek kihagyásával megpróbált eltitkolni a brit nyilvánosság elől. Az új pénzügyminiszter rendre a toryk zűrös örökségéről beszélt, és azt hangsúlyozta, hogy a költségvetési helyzet sokkal súlyosabb, mint arra előzetesen számítottak.
A brit politikában a hazugozás igen szokatlan és durva sértésnek számít, arról nem is beszélve, hogy a hasonló megszólalások önmagában bizalomvesztéshez vezethetnek a pénzpiaci szereplők körében – ez pedig akár súlyos gazdasági következményekkel is járhat. Reeves felütése így nem volt túl szerencsés. Kritikusai szerint pusztán az októberi adóemeléseket próbálta ráfogni a felelőtlen elődeire, ám nem járt sikerrel. A kormány és a személyes népszerűségi indexe is jelentősen csökkent a választások óta.
A Reeves által felvázolt 22 milliárdos fekete lyuk persze nem fikció. A vita tárgya, hogy ennek mekkora része volt előre látható, illetve a Munkáspárt miért tett ígéretet az adóemelések elkerülésére, ha egyszer tisztában volt a költségvetés állapotával. (Kritikusai szerint a válasz adja magát: egy adóemelésekkel kampányoló Munkáspárt aligha szerzett volna ekkora parlamenti többséget a választásokon.) A voksolás óta megjelent elemzések alapján a 22 milliárd font
Ugyanabból a kategóriából származó cikkek:
- Nincs