„Ha egy kézilabdázó a fontos pillanatban összeszarja magát, az a versenyeztetés hibája”

Bár a hivatalos elvárás a nyolc közé jutás lett volna, Vass Gábort cseppet sem lepte meg a magyar kézilabda-válogatott kudarca. A korábbi válogatott kézis évtizedek óta Svájcban él, volt bajnok játékosként és sportigazgatóként is, jelenleg az Amicitia Zürichnél dolgozik hasonló pozícióban. Szerinte irreálisan túlfizetett, rosszul versenyeztetett, teljesítménykényszer nélküli sportolókkal nem lehet előrelépni.

A magyar válogatott két éve 9. volt az Eb-n, tavaly 5. a vébén, ezek után hazai pályán, szinte ugyanazzal a csapattal már a csoportkörben kiesett. Mire számított előzetesen? Tényleg irreális elvárás volt a nyolcba kerülés?

Abszolút. Sajnálom a fiúkat, mert azt gondolom, ilyen lehetőségük az életben nem lesz még egy a sportpályafutásuk során, tök mindegy, fiatal vagy idősebb játékosról beszélünk. De nem csak a fiúk tehetnek róla, hanem az egész versenyeztetés, az egész rendszer.

Olvasta azt valaha, hogy egyik vagy másik játékost nyilvánosan kritizálták volna?

Hogy a belső játékosaink messze a piaci viszonyok felett keresnek itthon, aztán 30 gólt kapunk minden meccsen? Lehet, hogy a fizetésük felét sem érik? Ezt senki sem merte leírni. El kell gondolkodni, hogy a magyar játékosok miért nem akarnak külföldre igazolni.

Túl nagy volt rajtuk a nyomás?

A 20 ezer néző és az elvárások jelentette mentális terhet a magyar válogatott játékosainak 90 százaléka még nem ismerte meg. Ilyen terhelést kevés játékos kap, talán csak Bánhidi Bence, Máthé Dominik és Szita Zoltán.

Varga Jennifer / 24.hu Bánhidi Bence nem okozott csalódást.

Máthé hullámzóan teljesített, de csupán 22 éves. Sander Sagosen ugyanennyi idősen ugyanezeket a hullámhegyeket-völgyeket

Cikk forrása

Ugyanabból a kategóriából származó cikkek:

    Nincs