Diszkós világslágertől a magyar hiphop úttörőiig: rejtett kincsek a vajdasági zenei színtérről

Az előző részben tárgyalt mulatós zenei forradalom, a muskátlizene sokszínűsége mellett akadt más stílusú zene is, amit annak ellenére, hogy magyar nyelvű volt, jugoszláviai lemezcégek adtak ki. Jugoszlávia hat tagköztársaságból állt (Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Macedónia, Bosznia-Hercegovina és Montenegró), a Szerbián belüli Vajdaság magyar kisebbsége a nyolcvanas évek közepén nagyjából 350 ezer főt számlált. A 3+2 együttes sikere és a nyomában berobbant muskátlizene-színtér azonban hozott annyi vásárlót, hogy a lemezcégeknek bőven megérte a magyar előadók kiadása. Helyben is jól fogytak a lemezek, magyarországi exportként pedig pláne.

A mából visszatekintve inkább az a kérdés, hogy a jugó kiadványok mellett a magyar lemezcégeknek – 1987-ig a Hungarotonnak, utána a gombamód szaporodó független kiadóknak – miért nem jutott eszébe vajdasági magyar előadókat szerződtetni. A horvát Jugoton és Suzy lemezkiadók, a szerb PGP RTB, Jugodisk és Diskos, a szlovén ZKP RTVL és Helidon, valamint a bosnyák Diskoton mind adott ki legalább egy magyar előadót a nyolcvanas években, de ez persze elsősorban a mulatós „sógorizmust”, a muskátlizene-színteret, lakodalmas rockot fedte le. Annak népszerűsége bőven átnyúlt Magyarországra, az eladások tehát jellemzően több tízezresek voltak, de korabeli interjúk alapján már háromezer eladott példány felett megérte a kiadással bíbelődni.

A mulatós felébresztette a vajdasági pop-rock-színteret is

Így aztán érthető, hogy felbátorodtak a Vajdaság magyar zenészei, azok is, akik nem mulatóst játszottak, de merésszé váltak a tenyerüket dörzsölő kiadók is: ha bejött a lagzizás, popból, rockból, sőt rapből is lehet majd kaszálni. Ez aztán nem pont így történt, a korszak popzenéje helyben szerény hatású volt, Magyarországon meg szinte láthatatlan, hallhatatlan. Utóbbi okai közt biztosan említhető, hogy egy előadó felfutásához szükséges a folyamatos jelenlét, a promóció, a koncertezés, sőt a turnézás – hacsak nem a 3+2-ről, vagyis arról a vákuumról, az otthonhallgatás vágyáról van szó, amibe a mulatós zene akkoriban megérkezett. A folyamatos jelenlét nem volt adott a korszak pop- és rockszereplői

Cikk forrása

Ugyanabból a kategóriából származó cikkek:

    Nincs